Oldalak

Az utca emberei, a LENTIEK világának lakói mit sem sejtenek a város feletti életről. Pedig saját városuk parlagon hagyott ötödik homlokzatát birtokba vették a FENTIEK, akik titkos helyeiken élik izgalmas és felszabadult életüket. Fent lenni olyan, mint egyszerre elbújni és előbújni. A tetőmanóknak persze megvannak az igazi rejtekhelyeik is, ahonnan kuncogva figyelik, mikor néhanapján egy-egy LENTI kimászik – félve, csak muszájból, mert elromlott az antenna, vagy ellenőrizni kell a szigetelést. A leggyakoribb látogatók persze kéményseprők, és ők igazán barátságosak, mintha félig hozzájuk tartoznának. Aki nyitott szívvel lépi át a határt, az többé nem akar visszamenni. Egy új város nyílik meg előtte, lelke felszabadul. Ez történt velünk is, és azóta detektívregényekbe illő új hobbit találtunk – felfedezni a város tetővilágát, új és új megkapó helyekre bukkanni, melyek csak a mieink, hiszen ott szabadság van és mégis intim, mégis titkos. A város házai lassan átváltoznak a szemünkben – vajon mit rejthet az ötödik homlokzat?

Tapasztalataink azt mutatják, hogy a budapesti lakók egy nagy része nem is tudja, mi van a házainak tetején. És hogy vajon hányan érzik át a tetőre kimenés titkos szabadságát?

Úgy fedezzük fel a tetőket, hogy város műholdas képét böngészve kiírjuk azokat a helyeket, ahol érdemes próbálkozni, mert van lapos része a tetőnek és izgalmasnak néz ki a terep. Megközelíthetetlen tetők léteznek, de unalmasak nem. A listával a kezünkben irány a terep, ahol a bejutási-feljutási nehézségeket kedvességgel hidaljuk át, aztán megnyomjuk a liftben a legnagyobb számú gombot. Csatlakozzatok Ti is, segítsetek a tetők világának felfedezésében, osszuk meg egymással élményeinket!

2011. nov. 20.

Kibújtunk a Petőfi Sándor utcában

Találtunk egy kicsi, de annál szebb helyet a Belvárosban!

Laurával és Danival úgy indultunk útnak, hogy meghódítjuk a Párizsi udvar tetejét. Bárhova másztunk a környéken, igen furcsa dolgokra és zárt ajtókra bukkantunk, még üzenetet is hagytunk a türelmetlen utókornak (?).

A Petőfi Sándor utcában végre bejutottunk egy gyönyörű lépcsőházba, ahol a legfelső szinten egy falra akasztott létra és egy lezáratlan tetőkibúvó várt minket...

Csörögve-zörögve kijutottunk, és volt elég időnk gyönyörködni az esti tetővárosképben mielőtt egy kutya ránk ugatott volna az alattunk lévő teraszről...Lemenekültünk anélkül, hogy megláttak volna minket, úgyhogy szabad a terep egy nappali próbálkozás előtt is :)

A képeket Pálfi Dani készítette.














Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)