Oldalak

Az utca emberei, a LENTIEK világának lakói mit sem sejtenek a város feletti életről. Pedig saját városuk parlagon hagyott ötödik homlokzatát birtokba vették a FENTIEK, akik titkos helyeiken élik izgalmas és felszabadult életüket. Fent lenni olyan, mint egyszerre elbújni és előbújni. A tetőmanóknak persze megvannak az igazi rejtekhelyeik is, ahonnan kuncogva figyelik, mikor néhanapján egy-egy LENTI kimászik – félve, csak muszájból, mert elromlott az antenna, vagy ellenőrizni kell a szigetelést. A leggyakoribb látogatók persze kéményseprők, és ők igazán barátságosak, mintha félig hozzájuk tartoznának. Aki nyitott szívvel lépi át a határt, az többé nem akar visszamenni. Egy új város nyílik meg előtte, lelke felszabadul. Ez történt velünk is, és azóta detektívregényekbe illő új hobbit találtunk – felfedezni a város tetővilágát, új és új megkapó helyekre bukkanni, melyek csak a mieink, hiszen ott szabadság van és mégis intim, mégis titkos. A város házai lassan átváltoznak a szemünkben – vajon mit rejthet az ötödik homlokzat?

Tapasztalataink azt mutatják, hogy a budapesti lakók egy nagy része nem is tudja, mi van a házainak tetején. És hogy vajon hányan érzik át a tetőre kimenés titkos szabadságát?

Úgy fedezzük fel a tetőket, hogy város műholdas képét böngészve kiírjuk azokat a helyeket, ahol érdemes próbálkozni, mert van lapos része a tetőnek és izgalmasnak néz ki a terep. Megközelíthetetlen tetők léteznek, de unalmasak nem. A listával a kezünkben irány a terep, ahol a bejutási-feljutási nehézségeket kedvességgel hidaljuk át, aztán megnyomjuk a liftben a legnagyobb számú gombot. Csatlakozzatok Ti is, segítsetek a tetők világának felfedezésében, osszuk meg egymással élményeinket!

2011. nov. 14.

Csillagnézőben

A városi parkokban hiába heveredünk sötétedés  után a fűbe az eget fürkészve, a közvilágítás és a házakból kiszűrődő fények miatt a csillagok nem igazán látszanak. Kíváncsiak voltunk, mi a helyzet a tetők szintjén.


Csütörtök este tiszta idő volt, így felmentünk a Rumbachra, hogy megnézzük, a város kellős közepén lehet-e mégis csillagokat bámulni. Megéreztük az esti tetővilág szépségét. A városon körbetekintve jól kivehető narancsos színű köd derengett, szemmel látható volt az úgynevezett "fényszennyezés", és az, ahogy ez felfelé elhalványodva a sötét égbe torkollik. A Rumbach pesti viszonylatban egy elég magas tető (8 emeletes a ház). Itt már a sárgás fényköd elhalványuló részének szintjén voltunk, és valóban, rengeteg csillagot láttunk. Pedig mielőtt feljöttünk volna, az utcáról csak a hold és az esthajnalcsillag derengett...